Keresés ebben a blogban

2017. március 31., péntek

Király Márk-Harminc nappal a világvége előtt(Előolvasók vagyunk)



Király Márk-Harminc nappal a világvége előtt

(Előolvasók vagyunk)




Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.


„Legjobban a nyári esték, és a hajnalig tartó szerelmek fognak hiányozni. Régen azt gondoltam felnőni lesz a legnehezebb, de a bejelentés mindent megváltoztatott. A világ összes tévécsatornája egyszerre közölte a hírt. A Föld egy hónapon belül összeütközik egy későn észlelt meteorittal. Az embereknek harminc napjuk maradt, hogy elszámoljanak az életükkel. Ez pont huszonkilenc és féllel több, mint amennyire valójában szükségük volt.”




Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, mert a megjelenés előtt olvashatjuk ezt a könyvet! A könyv április 21.-én fog megjelenni!

Az értékelésünket külön fogjátok olvasni és látni, tehát nem beszéljük meg a véleményünket olvasás után. Úgy gondoljuk ez így fer. 🙂

Az értékeléseket nemsokárra láthatjátok a moly.hu-n és itt is.





Ja, és el ne feledjétek! Április 2.-án a facebook oldalunkon sorsoljuk a Nyereményjátékokat!
Itt találjátok: https://facebook.com/bookmagice.blog/photos/a.825752830813927.1073741828.825742607481616/1306883439367528/?type=3&source=48

2017. március 30., csütörtök


Kim Harrison: Boszorkányfutam (Rachel Morgan 1.) (értékelés)






Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Eredeti cím: The Hollows series Book 1: Dead Witch Walking
Fordító: Bódi Virág, Pollák Tamás

Fülszöveg:

"Rachel Morgan, a boszorkány, az Inderland Biztonsági Szolgálat egyik legjobb fejvadásza volt. A vadászterülete Cincinnati városa – egy sötét, alternatív Földön, ahol vámpírok, farkasemberek, tündérek, koboldok élnek és járnak az emberek között. Némelyek álruhában, némelyek teljesen nyíltan, nem titkolva valódi természetüket.
Rachel Morgan elől egyetlen gonosztevő sem menekülhetett, akár boszorkány volt, akár vérfarkas, akár tündér, akár élőhalott. Ám valami megváltozott. Kezdetben úgy tűnik, csupán a szerencséje hagyta el, és ezért vall egyre gyakrabban kudarcot, s felettesei ezért bízzák meg egyre megalázóbb feladatokkal.
Amikor aztán legfrissebb zsákmányával, egy minden hájjal megkent kobolddal éppen a Szolgálathoz tart, a lény felajánlja neki, hogy szabadságáért cserébe teljesíti három kívánságát.
Rachel rádöbben, hogy itt a kiváló alkalom arra, hogy egyszer és mindenkorra változtasson az életén. Legfőképpen azzal, hogy otthagyja a Szolgálatot. Ezzel alaposan magára haragítja a Szolgálat amúgy sem vajszívű vezetőit. Így rövidesen azon kapja magát, hogy korábbi fejvadász társai ezúttal őrá vadásznak, s ebben a játszmában már nem csupán a szabadsága, de az élete a tét…"


Nem most olvastuk először ezt a könyvet. Régen egy másik könykiadó adta ki először, ami nagyon sikeres is volt és így került most a Könyvmolyképzőhöz. Az élmény igaz már nem volt a régi. De ez az a könyv amiben a főgonoszt nagyon csipázzuk: Trentet.
Rachelt nagyon magabiztos határozott nőként állította be az írónő. Ami néhol meg is mutatkozott de ez nem volt megnyerő számunkra. Nagyon reméljük, hogy a sorozat folytatás ában ez változni fog és fejlődik a viselkedése, személyisége. Jó azért érthető is, hogy miért viselkedik így. Azért mi sem viselkedtünk volna másképp ha mindenhol különböző lények bukkannának elő és bármit megtennének, hogy az életedre törjenek.
Ivy, a lakótárs aki az erős és állandóan a komor vámpír látszatát kelti, valójában bármit megtenne Rachelért, és van titkolni valója is.
Ahh és ott van az édes Jenks, a legjobb karakter az egész történetben. Pixi az x-es beszédjével és a maga tíz centijével nagyon vicces volt, és hármójuk közül azért neki meg van a magához való esze is. Annyit nevettünk olvasás közben rajta, hogy az valami hihetetlen. A cselekmény egyre izgalmasabb lett, ahogy halad előre a történet, és nagyon olvasmányos!

Sok kérdés maradt megválaszolatlan, ezért várjuk a folytatást! Nem tartozik a kedvenc könyveink közé, de nem rossz könyv 🙂

10/7

2017. március 29., szerda

J. M. Darhower: Sempre - Mindörökké (Értékelés)




Eredeti cím: Sempre
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 592
Fordító: Sándor Alexandra Valéria
Sorozat: Sempre 1.
Nézőpont: E/3

Mindörökké tart majd, vagy pedig belepusztulnak?
Haven Antonelli és Carmine DeMarco igencsak eltérő körülmények között nevelkedett. Haven második generációs rabszolgaként elszigetelten élt a sivatag kellős közepén. Napjai kemény munkával teltek szörnyű bántalmazások között. Carmine gazdag maffiózó családba született, életét kiváltságok és kicsapongások határozták meg. Egy sorsfordulat mégis egymás közelébe sodorta őket. Titkok és hazugságok hálójában kell rájönniük, hogy noha látszólag különböznek, mégis több közös vonásuk van, mint bárki is hinné. A kaotikus, pénz és hatalom uralta világból Haven és Carmine is szabadulni szeretne, ám a születésük előtti események miatt a megsemmisülés fenyegeti őket.A csalás és a gyilkosság egy létforma része, amiben semmit sem adnak ingyen. Főleg a szabadságot nem. De vajon milyen áldozatot kell hozniuk érte? Elmenekülhetnek a múltjuk elől? És főleg mit jelent szabadnak lenni?

Na most vagyunk nagyon Hűha hangulatban! Ez a könyv beszippant és magához láncol! NEM LEHET LERAKNI! ❤❤

Félelmetesen jó könyv! Szó szerint mondhatjuk ezt! 😁 . Ez a történet volt az első maffiás ya könyvünk és rájöttünk, hogy ez brutál jó. Az íróról is csak annyit, hogy a szívünkbe zárta magát. Ahogy leírta a történetet a kidolgozott karaktereket, a szerelmet ahhhh mindent 😍😍😍 Már az első pár sor után tudtuk ez egy kitűnő könyv lesz!
Haven az édesanyjával együtt raboskodik a kaliforniai sivatag közepén álló farmon, ahol mindennaposak a verések, éheztetik őket és az istállóban alszanak. A ház úrnője megfenyegeti a férjét, hogy tüntesse el a lányt, amit az édesanyja meghall, és szökésre beszéli rá a lányát. De kiderül és persze és bántalmazzák. De jön a segítség. Dr. DeMarco felajánlja neki, hogy tartson vele és új életet kezdhet. Kisegítő lesz a családban Észak-Karolinába, semmit sem visz magával, csak az egy szál ruhát, ami rajta van. A házban él még az orvos két fia, Dominic és Carmine, anyjukat évekkel ezelőtt meggyilkolták.
Dominic a jó srác, jól tanul, barátnője van stb, és az ellentéte Carmine a rosszfiú a családban, aki mindig bajba keveredik. Egyéjszakás kalandok sora, foci, drog, alkohol minden mennyiségben. Szóval tipikus ROSSZFIÚ! 
De mindennek oka van, amikor édesanyját megölték, ott volt és gyötri a böntudat még aludni sem tud miatta.
Aztán a két fiatal között lassan de biztosan barátság lesz, majd szerelem!

A történet bizony tartalmaz jócskán szívszorító jelenetet, lövöldözések meg minden. Elgondolkodtató és egyszerűen remek könyv! 

10/10

Lylia Bloom - Védtelenül


Lylia Bloom - Védtelenül (ajánló, értékelés)



Oldalszám: 280
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
Országos megjelenés: 2016.12.13

Létezik tökéletes férfi?
Anna élete nagyszerű. Második évét kezdi az egyetemen, és a legfőbb problémája, hogy mikor jut el álmai városába, Rómába. Szereti az életét, vágyik a nagy Ő-re, és imád a barátnőivel csetelni.
Megismerkedik a titokzatos és vonzó Rolanddal, aki nem nyugszik, amíg Anna bele nem egyezik egy randevúba.
A szerelem hirtelen születik, és Anna úgy érzi, nem is lehetne boldogabb, bár a barátok egyre jobban aggódnak a túl gyors összeköltözés miatt. Anna nem érti, miért, hiszen Roland figyelmes, vonzó és mellette minden vágya teljesül, még a várva várt utazás is.
Csakhogy az álomvilág hirtelen szertefoszlik.
Vajon milyen a nagy Ő igazi arca?
Mit jelent a birtoklás, és mit az őszinte szerelem?
Anna úgy érzi, az élete romokban hever, és egyre nehezebb a kiút megtalálása.
De küzd, még akkor is, amikor egy váratlan tragédia mindent tönkretesz.

A regény az V. Aranymosás Irodalmi Válogató Public Star kötete,
az olvasóközönség kedvence.

A Védtelenül könyvet mind a ketten a hét folyamán olvastuk el, szóval nagyon friss az élmény. Ahogyan olvastuk a könyvet egyszerre voltunk dühösek, szomorúak és vidámak is.
Annyi de annyi érzelem tört ki belőlünk egyszerre, hogy az hihetetlen.Őszintén a könyv elején nem kedveltük se Annát, se Rolandot.Ahogy haladt a történet, úgy váltak mindketten egyre szimpatikusabbá számunkra. De valami megint történt és megint utáltuk Rolandot, utánna idegesített Anna. 😄
Aztán Roland végre eltűnik és pár hónap múlva megint feltűnik (megváltozik, hibáit beismeri és ez mind ilyen hamar).Az írónő tökéletesen mutatta be a féltékenység miatti agressziót és emiatt a lányban lévő fájdalmas érzemi összeomlást. Az a meglátásunk, hogy az az ember, aki így viselkedik egy évekkel azelőtti trauma miatt, az nem tud egyik pillanatról a másikra megváltozni. De ez a mi véleményünk.
Anna sír álandóan, semmi magabiztosság benne, határozatlan. Egyszóval: BORZALOM! Majd Anna végre magára talál, feldolgozza a veszteséget ami érte és ő is felnő. Néha már ott tartottunk, hogy legyszívesebben beléptünk volna a könyvbe Annához, hogy "hahó mivan veled??"
A Kristófos dolog kezelését IMÁDTUNK! SZÉPVOLT! 👊

Nyugtasson meg minket valaki könyörgöm, hogy lesz folytatása, nem érhet így véget egy történet!

Értékelés: 10/7,5



2017. március 26., vasárnap


Flat-Out Matt – Titkolni bolondulásig






Matt történeténél végre megkaphattuk azt a kis plusz romantikát, szexualitást, cukiságot, amit az első részben hiányoltunk. Főleg az utolsó fejezetnél, ami nagyon érzékire és szenvedélyesre sikerült. Sokkal, de sokkal érdekfeszítőbb és izgalmasabb volt az egész Matt elmesélésében.

Nagy örömmel töltött el minket, hogy az elején olvashattunk pár oldalnyi közös élményt és jelenetet Finn és Matt között, még a tragédia előttről.
Egészében, néhol vicces és nagyon szerethető ez a szemszög is!

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a Flat-Out sorozatot! ❤❤ OLVASSÁTOK ŐKET SZERETETTEL!





Jessica Park: Flat-Out Love – Szeretni bolondulásig




MEGJELENÉS: 2013
OLDALSZÁM: 382 oldal
KIADÓ: Könyvmolyképző



Fülszöveg:

" A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott.

Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni?
Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem - és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata - mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül. "



Olvastunk pár kritikát és rengetek volt a negatív. Igazából a borítója fogott meg elsőként minket.
Julie friss egyetemistaként Bostonba költözik. Sajnos érkezésekor kiderül, hogy a nagy gond van, mert a még otthonról lefoglalt szállás átverés és a fiatal lány ott áll a hatalmas nagyvárosban szállás nélkül. Teljesen kétségbeesik, ezért az édesanyját hívja, aki a városban lakó legjobb barátnőjét kéri meg segítségre. . A Watkins család pedig azonnal segítséget nyújt és nagy szeretettel fogadja a szállást kereső lányt, Julie pedig hamar otthonra talál az átlagosnak egyáltalán nem mondható családban. A szülők állandóan elfoglaltak, alig vannak otthon, a legkisebb testvér, Celeste viselkedése több, mint furcsa és ráadásként egy kartonpapír bábut cipel mindenhová magával.Jajj a mi kis Celesténk! ❤❤
A középső fiú Matt, matek és fizikazseni, imádja az őrült szövegű pólókat és mindene a kishuga. És ott van a jóképű Finn, aki egy hátizsákkal járja a világot, hol embereken segít, hol természetvédelemmel foglalkozik. A szereplők közül talán a legérdekesebb karakter Celeste. A koraérett kislány túl felnőttként viselkedik, képtelen a korosztályával megtalálni a közös hangot, így teljesen kiközösítik. Julie érzi, hogy valami oka van, amiért így viselkedik és senki más, de ő képes egyedül arra, hogy a kislány kijöjjön a burokból amit maga köré épített.
Annyi mindent tudnánk írni még de felesleges! Mindenki olvassa el mert hatalmas élmény! ❤

Összességében hatalmas kedvenc lett a könyv és mindenkinek csak ajánlani tudjuk! Különleges történetet, a nagyon is élethű szereplőkkel és lassan alakuló kapcsolatokkal!

Jessica Park: Flat-out Celeste – Celeste bolondulásig



MEGJELENÉS: 2015
OLDALSZÁM: 360
KIADÓ: Könyvmolyképző

Fülszöveg:


" A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.
Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást. "

Flat-out sorozat utolsó kötete. Így nehéz is róla írni mert kissé szomorúak vagyunk miatta.
Igaz, felülmúlni ugyan nem tudta Julie-ék történetét, de mindenképpen egy nagyon aranyos történetet kaptunk egy csomó szép és nagyon is fontos gondolattal. Celeste felnőtté válásáról, tapasztalatairól szól a történet. Az első szerelem pedig minden csodájával elragadóvá tette a fiatal lény történetét.

Celeste karakterét ebben a regényben sokkal jobban szerettük, mint az előzőben, talán azért, mert itt már 18 évesen láthatjuk viszont. A könyv egyébként nem nagyon különbözött stílusilag a Flat-out love-tól, itt is főként e-mailek és sms-ek tették ki a sztori lényeges részeit, és romantikus dolgokból sem volt hiány.
Celeste egy visszahúzódó, nehezen megnyíló lány. Ami azért van mert nehezen dolgozta fel testvére Finn halálát. Barátai nincsenek és nem szeret a középpontban sem lenni. Ami pedig nagyon-nagyon tetszett, hogy nemcsak Celeste élete kerül terítékre ebben a regényben, hanem Julie-é és Matté is: ugyanis a két történet közti időben az álompárunk szakított, így az ő újra egymásra találásukat is átélhetjük ebben a kötetben.
Amit még külön ki kell emelnünk, a könyv borítója eszméletlenül álomszép.
Vicces és mégis komoly témával foglalkozik. Celeste megtalálta és rátalált a fejlődés útjára. Bátor, igazán szerelmes és elgondolkodtató kötet.

Tényleg minden Flat-out fannak csak ajánlani tudjuk ezt a részt is, akik pedig még nem olvasták volna a sorozatot, azok szerintem ha tehetik, kezdjenek bele. MINÉL HAMARABB ❤

John Green – Papírvárosok



Hajsza a tökéletes lány után?


De tényleg annyira tökéletes?

A Csillagainkban a hiba olyan magasra tette a lécet , hogy nehéz volt elhinnem, az író megütheti újra azt a lécet.DE SIKERÜLT NEKI! NAGYON IS!❤

Plátói szerelem, kaland, rejtélyes eltűnés és saját életünk csodájának felismerése - ez a néhány szó jellemzi John Green Papírvárosok című könyvét.
könyv alapján készült film hatalmas sikert aratott. Hazel Grace Lancaster és Augustus Waters lehengerlő szerelmi története után ismét egy izgalmas és szenvedélyekben bővelkedő történet kerül terítékre, de fontos megjegyeznünk, hogy nem a szerelem van a középpontban. e. Sok izgalom, újdonság, aggodalom és titok nyitja fel Quentin szemét az élet valódi értékéről. A könyv elején az az érzésünk, hogy egy újabb különös szerelemmel van dolgunk, de a végére rá kell jönnünk, hogy a szerelem nem minden.
Margo az örök kalandvágyó lány, aki lazán kezeli a dolgokat, imádja a kihívásokat, de ugyanakkor figyelemre vágyik.
Quantin pedig gyerek koruk óta szerelmes belé. Jó barátok lesznek, de aztá ez megváltozik. Még egy este kalandok hada vár rájuk és újból fellángol a fiú szerelme. A lány eltűnik, és innentől kezdve kezdődik az izgalom és a lány felkeresése lesz a fiú összpontsításának főbb célja. Barátaival Margó után erednek.
Az utazás során mutatkozik meg, hogy mennyire fontosak a barátok a fú életében. A mellékszereplők (Radar, Ben, Lacey) is kellő törődést kaptak az írótól, akik szintúgy eredetiek, főleg Radar, a szülei fekete Mikulás gyűjteményével együtt vagy Ben a fergetegesen vicces beszólásaival.
IMÁDJUK a könyvet! ❤

Melissa Landers - Elválasztva




Fülszöveg:



" Cara mindig is tudta, hogy az élet a Leihr bolygón megváltás lesz a számára. Miután Aelyxszel, a barátjával a Földön éltek, és próbálták helyrehozni a két bolygó közötti megtört szövetséget, Cara elkerült a Leihr nevű bolygóra, és új iskolát kellett keresnie magának. A lányt kiválasztják egy feladatra, amely során az emberek egyik képviselőjeként élhetne. Ezalatt Aelyx a Földön van, ahol egy hatalmas PR kampány részese lesz, amely során az emberi és a Leihr bolygó lakói közötti kapcsolatot kell reklámoznia. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: egyedül Aelyxnek és embereinek van meg a megfelelő technológiájuk ahhoz, hogy legyőzzék az emberi kormányzat által rejtegetett víztartalékot fenyegető halálos szennyezést. Valamiért azonban Aelyx világának vezetői hirtelen mindenképpen embereket akarnak állítani saját oldalukra, és a szemük sem rebben a fiú életét érő extrém történések során. Mindenképpen szükség van az emberek segítségére, de pontosan miben és hogyan? És vajon mit kérnek majd a segítségükért cserébe? "


Cara és Aelyx hihetetlen kalandokba vág újból, amelyek már nemcsak a Földön játszódnak, hanem a távoli Leihr bolygón is.
A könyv tele van izgalommal és érdekességgel bőven.
Nagyon érdekes azért is, mert most Cara az, aki megismeri a másik bolygót testközelből, így egy kicsit olyan volt, mintha a másik szemszögből íródott volna meg majdnem ugyanaz a sztori. Meg is gyűlt vele a baja rendesen, ráadásul nem volt ott neki Aelyx.
Mozgalmas és izgalmas folytatás volt, új szereplőkkel,
karakterfejlődéssel és meglepetésekkel. Egy olyan világban vannak, ahol a két bolygó próbál egyességre jutni. És még ott vannak a mindennapi problémák is.

Aki szerette az első részt, annak mindenképpen ajánljuk a folytatást is. A harmadik rész már nagyon várós! ☺



2017. március 24., péntek

Az Ismeretlen Ismerős

Az Ismeretlen Ismerős



Bevezetés

"..az arcom is megrándult az ismeretlen ismerős láttán."


New Orleans, napjainkban, szeptember 1. csütörtök



   Sumitra Shekrlar vagyok , 18 éves indiai származású New Orleans külvárosában lakom édesanyámmal és édesapámmal. 
Szeptember 1. van tehát egy újabb iskolai év kezdete. Mondanom sem kell mennyire várom. 
Reggel 6 óra a telefonom visító módon zakatol mellettem.. csak öt percet még kérlek!! -ordítottam magamban.
   
  Besétáltam a bioenergetika órára és azonnal meglepődtem amikor McNase Tanár Úr mellett egy új srác állt és várta, hogy bemutathassa nekünk.

Mögöttem Karol azt mondta:

-Hmm...szeretni fogom ezt az évet. Kicsit nagyképű de majd megpuhítom. -mosolygott rám huncutul.

-Karol, ez most komoly? -kezdtem. -Mindig ezt csinálod egy új friss srác láttán! -nevettem.
  
De ekkor becsengettek és csendre intett minket McNase Úr.
Bemutatta nekünk az új fiút, de amikor rám nézett olyan ismerős érzés fogott el. Mintha valahonnan ismerném... még arcom is megrándult az  ismeretlen ismerős láttán.

- Bemutatom nektek Shon Finigent, mostantól ő is közétek tartozik. - McNase szigorú volt és fontosnak tartotta az energetika órát. Úgy tekintett ránk mint valami családra. 

- Mostantól Sumitra Shekrlar padtársa lesz! -folytatta.
Ez most komoly??? -néztem hátra Karolra.

Karol megugrott a pad alatt, és tudtam mire gondol. Arra, hogy mennyire féltékeny, hogy az osztály friss húsija nem mellette ül.
Mindent tudunk egymásról, óvodás korunk óta legjobb barátnők vagyunk. Ő az én ellentétem, minden szempontból.  Ő kék szemű, platina szőke hajú és pár  kg-al több nálam. Igazi amerikai pomponlány típus.
Én fekete hajú, fekete szemű, olyan egyenes hajú ami a legjobb hajformázónak is ellenáll. És félig indiai származású.

  Leült mellém Shon. Hanyagul ledobta mellém a padra a könyveit. Favágós kockás inget, fekete bőrdzsekit és szűkített sötét farmernadrágot viselt, 
fehér Converse tornacsukával.
Ránéztem.

- Szia, Sumitra vagyok. -kezdtem kedvesen.

A szája sarka felhúzódott és sötét pillantást vetett rám. Szerintem a szívem kihagyott egy oktávot a megszokottól és abban a bizonyos pillanatban kissé homályosan láttam. Az érzés fokozódott, amikor közelebb hajolt és megéreztem az illatát. Összeráncoltam az orrom, hogy kitaláljam mihez hasonlít az illata. Fenyő és dohány. Felsóhajtottam.
Azonnal elszégyelltem magam. Éreztem magamban a vágyat, hogy hozzáérjek dús sötétbarna hajához.

- Helló, én pedig Shon! -mondta kurtán és sötéten.

- Honnan jöttél? - kíváncsiskodtam remélve, hogy félreértettem gorombaságát.

  Hátra dőlt a széken és bedugta a heatset-ét. Egy pillanatig csak meredten néztem, mire ráeszméltem durvaságára. Még sosem éreztem magam ennyire 
csalódottnak egy visszautasítástól. Végre megszólalt a csengő, mire Shon felállt és megindult az ajtó felé.
Karol a szekrényünkhöz menet megállított és megkérdezte, hogy milyen az új osztálytársfiú. Nem mondtam neki, hogy mennyire  felzaklatott a visszautasítás, ha nevezhetjük így. Annyit mondtam, hogy nem szimpatikus. Ennyivel le is tudtam zárni a témát vele.
A nap végén úgy éreztem magam mint akit kikosaraztak, pedig tudom, hogy én nem az a lány vagyok akit ez valaha is érdekelt. De ő akkor miért érdekel?
És miért annyira ismerős nekem???

   Péntek van. A suli unalmas volt. Karol szokásához híven összeveszett ős ellenségünkkel Emily Stuyval... mert egy igazi álnok kígyó!! 
Óvodás korunk óta gyötri az életünket. Hülye Ribanc! Azt hiszi, hogy ő fújta a passzát szelet, de ami teljesen megrémített, hogy Shonnal ölelkezett a folyosón és ez valamiért annyira féltékennyé tett, hogy legszívesebben elbújtam volna sírni! Nem értettem magam. 
Nem értettem az érzéseim, a titokzatos srác iránt akit még csak egy napja ismerek. ISMEREK? Nem is ismerem, de még is úgy érzem mintha minden 
porcikám ismerné.

  Anya bejelentette, hogy este családi összejövetel mert bemutatják nekem a régi barátaikat akik most költöztek vissza Bostonból New Orleansba.
Tudom, tudom készülődnöm kellene a vacsorára, de ehelyett csak Shonon és Emilyn kattogok. Mi a fene van köztük? Még csak 2 napja ismerik egymást.
Ez engem miért érdekel?? Össze vagyok zavarodva. Mindig is jó voltam abban, hogy elsikáljam az agyamban az érzéseimet.
  
- Kislányom, készen vagy már? - zavart meg anya kusza gondolataim közepette.

- Még nem!! - ordítottam le. - Adj öt percet!

Egy fekete egyszerű, térdig érő ruhát vettem fel balerina cipővel. A hajam oldalra fogtam és befontam szálkafonással. Egy pici pirosító az arcra, 
szempillaspirál és futok is le a lépcsőn.
Az asztalhoz értem. Merő döbbenet kerített hatalmába. Az asztalnál egy idegen házaspár és Shon. Az "ismeretlen ismerős"? Shon? Mit keres itt? 
Annyira megijedtem, hogy kis híján menekülőre fogtam.
 Gondolatban végigrostáltam a kérdéseimet, majd kiböktem a legfontosabbat.

- Te mit keresel itt? -kérdeztem kikerekedett szemekkel Shont.

- Jó kérdés, ezt én is szeretném tudni, hogy miért is jöttem el anyáékkal. -mondta mosollyal az arcán.

- Csatlakozz közénk, de ígérd meg, hogy nem leszel ennyire meglepett az este további részében a vendégeink miatt. 

Tudjuk, hogy helyes srác Shon! -nevetett rám anya.

Leültem az asztalhoz, Shon az arcomat fürkészte. Rögtön meglátta a riadalmat és a zavaromat amiben az arcom el is vörösödött. 
Még a fülem is égett.  

- Bemutatjuk neked régi barátainkat, John és Margaret Finigent. Shon pedig az egyetlen fiuk.- kezdte apa. 

Ránéztem. Kacsintott egyet. Mintha tetszene neki ez a helyzet. Örülök, hogy jól szórakozik mert én pont nem így érzek.

- Együtt jártunk egyetemre a Fantasmagoriára csak elköltöztek Bostonba egy kutatás miatt és letelepedtek. Most pedig visszaköltöztek ide, a mi nagy örömünkre. -folytatta anya nagy letargiába esve. 

Vannak kérdéseid? - kezdte apa. 

Oh, mindössze egy millió, esetleg kettő...erre nem számítottam.

- Nem érzem valami jól magam. Ne haragudjatok és elnézést de felszeretnék menni a szobámba. - abban a pillanatban felálltam az asztaltól, még a választ sem vártam meg de már fent voltam a szobámban.

Anyu lépteit hallottam.

-Kislányom, bejöhetek? -kérdezte halkan és aggodalmasan.

-Persze.-mondtam eröltetett mosollyal, remélve, hogy nem vette észre.

-Mi a bajod ?-kérdezte-Rosszul érzed magad ?

-Nyugi Anyu! Szerintem elrontottam a gyomrom a suliban.-hazudtam.

-Jajj kicsim ! Adok gyógyszert és pihend ki magad ! 

Valami ilyesmit mondhatott...nem tudtam rá figyelni. Anya kiment, közben hallottam Shon Mustángjának dübörgését a lakópark elött.
Najó!- mondtam magamnak. És keményen igyekeztem kiselejtezni Shon fekete szemeit a gondolataimból. 
Halkan kilopóztam a szobámmal szembeni fürdőszobába. Ekkor hangos párbeszédre figyeltem fel , ráeszméltem, hogy Shon szülei meg ittvannak.

- Ő is infrit ?? -kérdezte feldúltan Anyu Ms.Margaretet.
Mivan ?? Mi az az infrit ?

-Igen, de halkan kérlek. De ők nem tudhatnak erről.

Letrappoltam a lépcsőn és megkérdeztem, hogy : -Miről is nem tudhatok ?

-Ja, semmi Sumitra csak egy régen lezárt családi dolog! - de láttam a szemében , hogy hazudik nekem.
Valamiről lemaradtam ? Mióta szokás a mi családunkban TITKOLÓZNI ?? Nem is érdekel! Felnőtt emberek azt csinálnak amit akarnak.

   Hétfő hajnali 7 óra. Kinyomtam a telefonomon az ébresztőt és beletemettem a fejem a párnába. Kérlek csak 5 percet....behunytam a szemem és próbáltam semmire sem gondolni. Ez súlyosbított változata volt annak a kijelentésemnek, hogy többet nem gondolok Shonra.
Felültem a buszra Karol már a szokott helyen ült.

-Szia bébi!-mondta miközben megütögette a mellette levő ülést .

-Helloka!-üdvözöltem drága barátnőm.

-Apám egy igazi genyó!! Az lett az új életcélom , hogy felbosszantsam. Elvette a Camaromat, mert szombaton belehajtottam egy kukába a bevásárlóközpont elött.-mondta döhösen kissé vicsorogva.

Pislogtam egyet. Próbáltam együtt érezni vele de nem jött össze.
Amúgysem tudtam koncentrálni rá, mert végig Shon járt a fejemben és az ami a hétvégén történt. 
De abban a pillanatban igazán rossz barátnőnek éreztem magam, mert rá nem tudtam oda figyelni , de azt sem mondtam el neki, hogy a szüleim barátai véletlen egyszerűséggel az új osztálytárs szülei.
Most döbbentem rá a csúf igazságra , hogy ennek a gyökér Shonnak a szülei Anyáék legjobb barátai.
Miért pont velem történik meg mindez ?? 
Hosszú gondolkodás után rájöttem, hogy többet érzek iránta mint amit megengedhetnék magamnak. Most pedig megis fogadom, hogy itt és most az elején véget vetek minden egyes Shon iránt táplált érzésemnek.
Beértünk a suliba, 15 perc múlva keződik az első óra Mr. McNase úrral. A buszon megfogadtam magamnak, hogy minden érzésem elvágom iránta , de amikor belépett az ajtón mámorba ejtett sötét kisugárzása.
Leült mellém és zavarbaejtően furcsa mosolyt villantott rám. Meglepetésemre Ő köszönt elösszőr.

-Szia. Jobban érzed magad ? Vagy most is elszaladsz előlem te kis szégyenlős ? -még mindig ugyanolyan furcsa mosollyal az arcán.

Elösszőr felsem fogtam, hogy tényleg hozzámszólt ,de aztán éreztem, hogy melegem van és teljesen átjár a vággyal átitatott düh.

-Szia. Igen, képzeld eddig jól éreztem magam de aztán lám idejöttél !-csúszott ki a számon.

-Igen idejövök , mivel itt ülök melletted. És mi zavart meg ? Csak nem a közelségem ?-mosolygott féloldalasan és kacsintott egyet.

Elsem hittem , hogy miket beszél , és még ráadásul flörtöl is. Szégyeltem magam és elképedve bámultam rá. 

-Na miaz Szépségem? Belédfolytottam a szót ? -mosolygott tovább.

-Szépségem??- nevettem-Kérlek ne nevettes !! 

Hányingerem támadt, amikor rájöttem mire is gondolhatott.
Nyilván észrevette mennyire odáig vagyok érte.

-Látom a szemedben, abban a két gyönyörű éjfekete szemedben, hogy alig várod , hogy hozzádszóljak.-lassan , artikuláltan ejtette ki minden egyes szót. 

Végig gyönyörködtem az ajkában miközben beszélt hozzám.

-Komolyan, Shon ? Ennyi telik tőled ?-megborzongtam, hogy kiejtettem a nevét és belementem a játékba.

-Ja , jut eszembe, ma be kell ugranom hozzátok valami papírokért amit megbeszéltek már az ősök.

Tessék ?? Hirtelen bekapcsolt a Sumitra vészjelzés...nem lesz otthon senki, rendetlenség van és soroljam még az okokat ??

-Hazavihetlek ha akarod...vagyis nem kérdés , hazaviszlek.-mondta csibészesen , végig fürkészve a tekintetem.

Ami azt illeti már majdnem visszautasítottam ezt az ajánlatot , de észbe kaptam. Végre megismerhetek belőle egy kis darabot.

-Igen, köszönöm ez jó ötlet.-mondtam mosolyogva.

Karollal a folyosón sétálva kiveséztük a Shon ügyet. Kénytelen-kelletlen elkellett mondanom neki a hétvégi vacsorai incidenst. 

-Aztazannyát!! -zendített rá-Pechkes vagy kisanyám , láttam , hogy flörtölt veled az órán.

-Ugyan már...semmiség volt , hidd el nem érdeklem. Emilyt ölelgette a folyosón a múltkor . Nem emlékszel ?

-Nyugodj már le , nálad van az irányítás. A szüleitek jóban vannak . Nem ? Hidd el , ennél jobb lehetőséged nem is lehetne .

A nap végéhez közeledve egyre lassabban telt az idő, minél jobban vártam a percet , hogy újra láthassam Mr.Cool-t 
(igen elneveztem Shon-t , hogy ne kelljen folyton a nevére gondolnom ) annál inkább úgy éreztem , hogy minden ellenem dolgozik. 
KICSENGETTEK !!!
Hamar összeszedtem minden cuccom , de próbáltam magam is összeszedni , hogy ne lássa rajtam az izgatottság jelét.
Elképedtem, ahogy ott állt a motorja elött mint valami tipikus nagymenő. 
Várjunk csak , motor ??? Na neeee, én arra tuti nem ülök fel.

-Mi a baj baba ? -kérdezte gúnyosan , félvigyorral az arcán.

-Ne haragudj ,de Én a motorra nem ülök fel Shon .!

-Csak nem attól félsz , hogy át kell ölelni ? Gyere , nem fogom félre érteni. Ígérem. -és kacsintott egyet. - Óvatos leszek , mint mindig minden helyzetben a nőkkel. -és rám villantotta azt a mosolyát amitől akaratlanul is visszamosolyogtam. 

Beharaptam az ajkam nehogy valami ostobaságot mondjak.

-Oké. Legyünk túl rajta! -azon kaptam magam , hogy kezdek magabiztosan viselkedni előtte.

Felpattantam a nagy és fekete gyorsasági motorjára , átkaroltam a kemény és tökéletesen kidolgozott testét és rádöltem a hátára a melkhasommal.

-Kapaszkodj babám! - mondta édesen.

Miközben száguldottunk az autók között , teljes bizalmat éreztem, bármit megtettem volna neki amit mond. 
Húsz perc alatt már a házunk előtt voltunk .

-Na milyen volt baba ? - kérdezte mosolyogva miközben közelebb hajolt , hogy levegye a bukósisakot a fejemről .

-Öhmm...annyira nem volt rossz , de többet soha.-helyeseltem vigyorogva . - Gyere odaadom azokat a papírokat. 

Visszamosolygott rám , sötét barna szemei az én szemeimet fürkészték. Belépett az ajtón, körbenézett, fél szemmel engem  méregetett. 
Teljesen azt éreztem , hogy valami komolyra készül. Például megcsókol.
A konyhapúltra már elő is készítette Anya azokat a bizonyos papírokat. Odanyújtottam neki és a kezébe nyomtam.

-Tessék, és köszi a fuvart. -szóltam elakadó lélegzettel.

-Ennyi ? Semmi megmutatom a bélyeggyűjteményem vagy valami ?? -az arca kolosszárisan diadali volt és huncut. - Ja, azt csak én szoktam. -folytatta a szememet fűrkészve , hogy értettem e a poént.

Rögvest megtaláltam a hangom.

-Na gyere megmutatom. - kacsintottam rá.

Igazából nem gondoltam komolyan és azt se tudtam , hogy mit is fogok neki mutatni ha felmegyünk a szobámba , de bizonyítani akartam magamnak és legfőképpen neki , hogy igenis magabiztos és "nagylány" is tudok lenni . Nem csak egy ártatlan kis stréber.
Felértünk a szobámba.
Vártam , hogy ő szólaljon meg először.
Felém fordult és csúfondárosan rám vigyorgott.

-Na , meg sem csókolsz ?

-Miért csókolnálak meg ?- szerintem csak tréfál , de a szemei teljesen mást mondanak el.

-Mert tudom , hogy amióta megláttál csak arra vágysz! - arca komoly volt és egyszerűen gyönyörű .

-Nem , dehogy! Azt már rég tudnád. De neked amúgy is van már barátnőd! - mondtam gúnyosan.

-Igen ? És ki az ? - kérdezte vádlón.


-Emily! Nem őt szoktad ölelgetni a folyosón ? - istenem ez olyan féltékenyen hangzott, Mindegy már nem tudom visszavonni.
Hangosan felnevetett.

-Te most komolyan azt hiszed , hogy én bármi komolyat is kezdenék egy ilyenfajta lánnyal mint Emily ?? - kérdezte szemöldökét ráncolva.

-Honnan tudjam!! Nem is ismerlek ! Emilyt viszont igen , neki mindig csak az új kellett aztán két hét múlva el is dobta őket. - mondtam , de még mindig egyfajta hisztis éllel a hangomban .

-Na látod , nekem is csak addig tartana Ő . - mosolygott bizarul. 

-De undorító vagy! Lefektetted és ennyi ?? Most meg velem akarsz csókolózni ?  Vagy azt hiszed , hogy én is lefekszem veled ? Azt hiszed , hogy én is olyan vagyok mint azok a lányok ?? -ordítottam , és éreztem ahogy megtellik a szemem könnyel.

Megrázta a fejét , szemlátomást küszködött.
-Nem ismersz , látod ez a baj . Majd akkor beszélünk ha megnyugodtál . Ha az a helyes , hogy elhúzzak innen, akkor megteszem okozva inkább ezzel 
magamnak fájdaltam mint , hogy ártsak neked a maradásommal ! - puszit nyomott a homlokomra és faképnél hagyott.

Az éjszaka nagyon furcsán telt. Vagy talán még annál is furcsábban , mivel még mindig nem tudom , mi a fene történt. Egy pillanat ! Egy kis pillanat , gondolkodnom kell . Mi a fenéért csinálom én ezt ? Miért lettem belé szerelmes ? Megakart csókolni ? 
Nagyon haragszom rá. A könnyeim közt aludtam el .

 Reggel egy szűk fekete farmernadrágot és egy rószaszín kivágott toppot vettem fel . A hajam kiengedve hagytam . 
Leszaladtam a lépcsőn , kivettem a tejet a hűtöből , a zabpelyhet pedig a szekrényből. Gyors összeborítottam őket , és kanalaztam befelé !

-Jóreggelt Sum! - üdvözölt Apa. Kashmir igazi indiai jóképű üzletember és az Édesapám . Imádom! 

-Szia Apu. Neked is! Bocsi de sietnem kell , mert lekésem a buszt. Tudod igazán szükségszerű lenne már nekem is egy autó. - mondtam kérlelőn.

-Igazad van. Beszerzek neked egyet. -mondta megértően . - Viszonyt nyugodtan vidd el ma az Én Porsche-mat. 

-Köszi Apu ! Imádlak !

  Első óra után szokatlanul felvoltam dobódva , és nem csak azért mert a földkerekség legjobb pasija nézett rám a menzán , hanem mert tegnap meg is akart csókolni . Az tény , hogy most szerintem egy darabig nem beszélünk , de hátha találkozunk a suli állarcos bálján . Igen. Mindenki erről beszél. 
Mindenhol ki van plakátolva , és ez egy fontos esemény. Minden évben megrendezik . És aki nem megy el az egy lúzer. Na én ebben az évben valahogy 
nem akarok lúzer lenni . 
Karol pedig az első órán már eltervezte , hogy délután megyünk is a belvárosba ruhát vásárolni .
Karol már a menzán várt az egyik ablak melletti asztalnál. 
Mindenki minket nézett , ahogy ott ültünk . Nyugtáztam , hogy ez csak valami apróság lehet . 
Shon abban a pillanatban lépett be a menza ajtaján. - remekül időzítette a bevonulást meg kell hagyni. 
Hihetetlenül erősen éreztem a jelenlétét az illatát . Szinte átitatta az orrom minden egyes idegszálát . Mindössze öt méteres távolság választott el tőle . 
Sajgó vágy fogott el , hogy kinyújtsam felé a kezem és hozzáérjek. Kész vicc vagyok . Megkönnyebbülten felsóhajtottam amikor csak úgy kiment az ajtón. 

-Ez meg mi volt ? - kérdezte Karol .

- Micsoda ? -értetlenkedtem. 

-Az ahogy egymásra néztetek. Mivan köztetek ? Mesélj már . -vigyorgott. - Néha úgy érzem titkolsz valamit . Na és a legfontosabb kérdés , hogy mi van a szekrényeden ? -kérdezte dacosan . 

-Miért ? Mi van a szekrényemen ? - fakadtam ki .


-Te nem is láttad ? - háborgott.

-Nem.

-Remek. Gyere megmutatom . 

Némán mentünk a folyosón a szekrényemig - az én némaságom mögött csak úgy fortyogott a kíváncsiság. 
Amikor már befordultunk a szekrényekhez megtorpantam. - a szekrény körül valóságos rózsaszirmok , két lufi és egy levél ami a szekrényem 
ajtaja résén kandikált ki . 
Kinyitottam.
Csak két sor állt benne. 


"Sumitra, gyere el velem a bálba .! A suli lépcsősora alatt várlak!" 
Csók:King

Kapkodva néztem körbe , hátha mögöttem áll az a bizonyos "King". De semmi.
Az életemben szerepet játszódó emberek közül senki nem hívott volna el a bálra. 

-Szóval ? -kérdezte Karol izgatottan. -Ki az ? 
Ránéztem odafordítottam a lapot és ráböktem a King szóra.

-Aha. Na nyugodság holnap kiderül . Ma viszont olyan ruhát fogunk venni , hogy ez a te bizonyos Kinged belédhabarodjon és féltékennyé tudd tenni Shoni fiút.- Felnevetett : ezt a gondolatot igen mulatságosnak találta.

  Iskola után találkoztunk Karollal a White Dress bevásárló központ előtt.
Már láttam előre , hogy hosszú napunk lesz.
Az üzlet csodaszép volt ,a ruhák meg mégcsodásabbak. Nem akartam indiai stílusú ruhát. Ezt rögtön leszögeztem magamban . 
Vicces kedvében való Karol rögtön leakasztott egy szívalakú dekoldált piros , csipkés , térdig érő ruhát. Na jó ! Ez azért túlzás. 
Az eladó hölgy odajött.

-Üdvözlöm Önöket. Segíthetek ? - kérdezte bársonyos hangon.

-Igen. - mondtam. - Iskolai álarcos bál lesz és szeretnénk egy csinos és elegáns hosszú ruhát. -Közben Karol nem bírt magával és legalább tíz ruhát próbált fel. 

-Ön Sumitra Shekrlár ? -kérdezte az eladóhölgy. 

-Öhm...igen! Miért ? És honnan tudja a nevemet ? - teljesen értetlenül álltam ott. 

-A minap bejött egy fiatal ember és névtelenül kérte , hogy szeretne választani egy ruhát Önnek és meg is vásárolta. A legdrágább és a legszebb darabunk közé tartozik. - szavalta.

-Mi ?? De ki volt az ? - kérdeztem meglepetten. Számomra nem volt ilyesztőbb annál ami most történt. De belementem . Lesz ami lesz . 

Csak remélni tudom , hogy nem valami beteg állat szórakozik .
Karol ki is választott magának egy hosszú sötétkék ruhát , tele-tele kövekkel.
Meghozta a ruhát az eladóhölgy.
Egy levél ált rajta. 

"Csak pénteken este bonthatod ki a dobozt."
Csókollak:King

Hátamat szorosan az öltöző kabinhoz szorítottam.
Egyedül álltam , de mégis úgy éreztem , hogy mindenki engem figyel. Rajtam volt a ruha , amit a titokzatos King hagyott itt nekem.
Lélegzetelállító volt. A látvány hatalmas hullámként borított el. Megbénított.
Képtelen voltam nyelni. Összekellett szednem magam .
A ruha csont színű , fekete csipkével borított bokáig érő darab volt . Egyszerűen lélegzetelállító volt.
Kiléptem a kabinból és ránéztem az eladóhölgyre és Karolra.
Mind a kettőjük szótlanul állt . Hosszú percekig csak ámulva néztek.

-Hiszen ez egyszerűen ....-akadt el Karol hangja hirtelen,

-Csodálatos. -folytatta az eladóhölgy.

Legyen úgy. Kiváncsian várom a holnapi napot .

Péntek az Állarcos Bál napja :


Sípoló dallam vágta ketté álmomat. Az ébresztő volt az .
Irány a fodrász! Gyors magamra kaptam egy göncöt .
Nagyon remélem , hogy megtudok bírkózni ezzel a mai nappal.Karol már dudált a felhajtón.

-Oké! Nyugi megyek már .! - nagy levegőt vettem és próbáltam figyelmen kívül hagyni a szorító érzést a gyomromban.

-Rád várok tíz perce igyekezz már cunci. - harsogta az óráját nézve.

-Itt is vagyok . -motyogtam.

-Izgulsz ? - biccentett felém . -Látom ám rajtad . -nevetett.

-Nem! Igyekezzünk ! Hamar túl akarok esni ezen a mai napon. - néztem rá . -Valahogy nincs kedvem ehhez a titokzatos King fiúhoz. 
Mi van akkor ha valami pszihopata ? - közben a számba vettem mutatóujjam körömrágást imitálva.

-Ejj , kislány - kacagott fel Karol. - Ha az lenne nem vett volna neked olyan ruhát , és nem jelenne meg mindenki szeme láttára a lépcsőfordulón.

-Ma minden kiderül.

Oda is értünk a szépségszalonhoz.

Két óra múlva kész is lett a kontyom. A ruhámhoz illő gyöngyök díszítették. Az arcomat két göndör hajtincs keretezte .
Karol szép hosszú platinaszőke haját egyszerű de nagyszerű fonatok díszítették és persze ..csak hogy tükrözze kisugárzását ..egy tiara díszítette.
A  nap további része azzal telt , hogy próbáltam a hajamat nem elfeküdni .

Karol 3-ra jött és ki sminkelt . Egyszerű , visszafogott sminkem lett. Épp olyan amilyen Én vagyok.
Kibontottam a dobozt . Felvettem a King által nekem szánt ruhát . Mintha rám öntötték volna.
Kiléptem az ajtón .
Anyu , Apu és Karol vártak a nappaliba.

-Tyűűha...Sumitra te atyaisten. - szólalt meg Karol..

-Édes kislányom egyszerűen gyönyörű vagy. - vágott vissza Anyu.

Apa egy szót sem szólt , csak büszkeséget láttam az arcán és elmosolyodott.
Valaki dudált.
Anyu kinézett az ajtón , és majd leesett az álla.

-Sumitra mond azt , hogy nem érted jött ez a limuzin.

-Nem tudom. - néztem zavarodottan. - Megkérdezem.
Odasétáltam a limuzin soförjéhez.

-Elnézést , de kiért jött ?

-Jó napot hölgyem ! Sumitra Shekrlart-ért jöttem . Én vagyok a sofőrje az állarcosbálra.

-Én vagyok. - néztem meredten.

-Akkor indulhatunk ? - kérdezte kedvesen a sofőr.

-Induljunk - mondtam bátran. Igen , túl bátor voltam. Mindent megtettem , hogy ne hallja a hangomban ezt a magabiztosságot .

Odaértünk a Fantazmagória nagy kapúja elé . Felegyenesedtem , az agyam hihetetlen sebességgel dolgozott , hogy próbáljam elfolytani hirtelen újra előbukkanó izgatottságomat .
Nagy levegőt vettem és beléptem az iskola ajtaján. Szorosan fogtam a kistáskám . Mindenki engem nézett . Tátott szájjal .
Körülöttem minden forgott , de a fejemben kezdett csillapodni a lüktetés.
Felértem a lépcső tetejére . Néztem hogy ki áll a lépcsőfordulónál , de nem ismertem meg senkit az állarc miatt.
Idegesség , izgatottság , félelem. Ezt éreztem.
Odasétáltam.
Rámnézett. Karjai teste mellett lógtak , újpercei táncoltak.
Lelkesen bólintott és féloldalt felhúzódott a szája sarka.
Mosolya fertőző volt.
Megfogta a kezem.

- Miért dobog gyorsabban a szívem amikor a közeledben vagyok ?
Rámosolyogtam. Nem tudtam , hogy ki ő.

-Te vagy King ? - kérdeztem.

-Igen. - mondta. Elengedte a kezem. Próbáltam koncentrálni.

-Ideges vagy ? - suttogta a fülembe. - Tudom milyen idegesnek lenni. - odarakta a kezét a szívemre. -Hevesen ver.
-
Igen azt hiszem egy kicsit.
Nem vette le a kezét a szívemről.

-Miattam vagy ideges ?

-Igen - feleltem. Nem...vagyis nemtudom.

-Majd csillapítom. Vagy félsz tőlem?

-Most még gyorsabban ver.

-Ahogy az enyém is Sumitra , de mennyünk táncolni. - Ujjaival megsimogatta az arcom. -Gyere táncoljunk.

Odaértünk a táncterembe.
Átkulcsoltam két kezem a nyaka körül . King megfogta a derekam. Lassan és gyengéden ringatózni kezdtünk.
Táncolt velünk még a világ is.
King egyre közelebb jött hozzám. A szemét vizsgálgattam , mert olyan ismerős volt. Két kezébe fogta az arcom.

-Remélem most nem szaladsz el tőlem. - mosolygott.

Libabőrös lettem amikor ezt mondta. Mintha csak azt közölte volna , hogy ő ...igen ő az akire gondolok.
Tenyere végig siklott a hátamon és lapockáim között mint a vízcsepp , olyan könnyedén.
A szívem majd kiugrott a helyéről , hideg futkorászott a hátamon.
Ezután megcsókolt.
Nem óvatos puszi volt ,nem is gyengéd , megharapta az ajkam , csókjától az egész testem remegni kezdett . Nagyon vad és érzéki volt.
A szemünk végig csukva volt , de még akkor is éreztem a láthatatlan köteléket köztünk. Hírtelen valami természetfelettit éreztem 
és tudtam ezt ő is érzi.
A csókja a csillagokig repített .

-Shon...- nyögtem ki végül remegő hangon.

-Mi tartott ilyen sokáig ?! - mosolygott rám édesen.

Borsa Brown: Az Arab (Ajanló, értékelés)

                           Borsa Brown: Az Arab Fülszöveg: Megbotránkoztató, ugyanakkor szívbe markoló történet egy nem mindennapi szerele...